Tovább a tartalomhoz
Ajánlatkérés

Anyagpárosítás és elektrokémiai korrózió

Ha két különböző fém nedvesség jelenlétében érintkezik, elektrokémiai cella jön létre: a kevésbé nemes fém oldódik, vagyis gyorsabban korrodál. Ez a galvanikus vagy elektrokémiai korrózió.

Három feltétel kell hozzá: eltérő fémek, közvetlen érintkezés, és elektrolit — jellemzően nedvesség. Ha bármelyik hiányzik, a folyamat nem indul el.

Mert a szerkezetben sokféle fém találkozik: horganyzott profil, csavar, szegecs, konzol, bádogos elem, csővezeték, néha réz.

Száraz belső szerkezetben a kockázat kicsi. Ott viszont, ahol nedvesség érheti — külső csatlakozás, alaphoz csatlakozás, szellőztetett homlokzat, tetőszegély —, ott ez valódi kérdés.

A csavarnak a horganyzott acélhoz illeszkedő korrózióvédelemmel kell rendelkeznie. A védelem nélküli acélcsavar a horganyzott lemezben nedvesség mellett gyorsan korrodál, és a korróziós termék a lemezt is rontja.

A réz és a horganyzott acél kifejezetten rossz párosítás nedvesség mellett. Réz tetőfedés vagy rézcső csapadékvize horganyzott felületre folyatva erős korróziót okoz.

Alumínium és horganyzott acél érintkezése nedves környezetben szintén kockázatos; ilyenkor elválasztó réteg vagy megfelelő rögzítőelem kell.

Az erősen lúgos kémhatás a horganyréteget támadja. Az alaphoz csatlakozásnál ezért fontos az elválasztó szigetelés — ami egyébként a talajnedvesség miatt is kell.

Bizonyos faanyagvédő szerekkel kezelt fa nedvesen érintkezve korrozív hatású lehet a horganyzott acélra.

  1. Azonos vagy összeillő anyagpárok használata.
  2. Elválasztás: szigetelő alátét, bevonat, fólia, ha a párosítás elkerülhetetlen.
  3. Szárazon tartás: ha nincs nedvesség, nincs folyamat sem.
  4. Vízelvezetés tervezése: ne folyjon idegen fémről csapadék a szerkezetre.

A korrózió nem mindig az acélból indul, hanem abból, ami hozzáér. Az anyagpárosítás ezért csomóponti tervezési kérdés, nem beszerzési.