Modellalapú együttműködés

A probléma, amit megold

A hagyományos munkamenetben mindenki a saját gépén dolgozik, és fájlokat küld. Ebből három baj következik:

1. Verzióütközés: ki melyik állapotból dolgozik.
2. Késés: mire a fájl megérkezik, már elavult.
3. Követhetetlenség: nem tudni, mi változott és mikor.

A közös adatkörnyezet

A megoldás az, hogy a projekt aktuális állapota egy helyen van, mindenki számára elérhetően, és a változások naplózottak.

Ez nem feltétlenül jelent egyetlen közös modellt: lehet, hogy mindenki a saját szakági modelljét vezeti, de azok egy közös térben, mindig aktuális állapotban érhetők el.

Nagyobb projekteknél ez az élő, közös modell váltja ki az e-mailben küldözgetett fájlverziókat.

Mit rögzítsen induláskor

Ki mit szerkeszt

Egy elemcsoportnak egy gazdája legyen.

Mikor frissül a közös állapot

Napi, heti ritmus — de kiszámítható.

Hogyan jelöljük a változást

Mi változott, miért, kit érint.

Milyen formátumban cserélünk

Natív modell a szakágon belül, IFC a szakágak között. IFC és adatcsere.

Mi számít hivatalos állapotnak

Melyik verzió az, amire hivatkozni lehet.

Amit nem old meg

A döntéshiányt

Ha nincs döntés, a modell is üres marad azon a helyen.

A kommunikációt

A modell mutatja az állapotot, de nem magyarázza. A szakági egyeztetés továbbra is beszélgetés.

A felelősséget

A terv attól, hogy közös térben van, ugyanúgy valakié.

Az LGS-projekt sajátossága

Itt a modell nem csak koordinációs eszköz, hanem gyártási bemenet. Ezért a közös állapot lezárása különösen fontos: a gyártás egy konkrét, rögzített állapotból indul, és utána a változás pénzbe kerül. Szakági koordináció.

A lényeg

A közös adatkörnyezet nem technológiai luxus, hanem a verzióhibák megelőzése. A legtöbb „de nekem más verzió volt” típusú probléma itt szűnik meg.