Tovább a tartalomhoz
Ajánlatkérés

A gép nem rajzot kap

A tervezéstől a legyártott elemig: vázmodell, gépprogram és a gyártósorról lekerülő, méretre vágott szelvény.

1 vázmodell a tervezőszoftverben · 2 gépprogram · 3 a legyártott, jelölt elem · 4 a gyártósor

Egy LGS-projekt tervezése kétféle dolgot ad ki magából:

Paneltáblák, szerelési rajzok, csomópontok. Ezek alapján a szerelő összerakja a szerkezetet, és ezek alapján ellenőrizhető a munka.

Egy fájl, ami elemenként, pozíciónként leírja a gép feladatait. A gép ebből dolgozik — a rajzot nem tudja értelmezni.

Ez a különbség a technológia lényegéhez tartozik: a tervezés eredménye közvetlenül gyártható, nem kell köztes „lerajzolás és újramérés” lépés.

  • az elem azonosítója,
  • a profiltípus,
  • a hossz,
  • a műveletek helye a szelvény mentén: lyukasztás, dimple, kivágás, jelölés,
  • a darabszám és a gyártási sorrendhez tartozó adatok.

Ha a modell pontos, a legyártott elem is az. Ha a modellben hiba van, a gép azt hibátlanul legyártja — sorozatban.

A hagyományos építésben sok apró pontatlanságot a helyszín nyel el. Itt a darabok előre készülnek: a tűrés a tervezésnél és a gyártásnál dől el, nem a szerelésnél. Gyártási tűrések.

Emiatt a modellalapú munka nem kényelmi kérdés, hanem a technológia feltétele.

A programot a tervezőszoftver állítja elő, a gép vezérlése pedig fogadja. A formátumok között van általánosan elterjedt, táblázatos jellegű megoldás és gyártóspecifikus formátum is. Gépprogram-formátumok.

A lényeg az, hogy a formátum ismeretében ugyanaz a tervezési munka többféle gépre kiadható — ez a gépfüggetlenség alapja.

Egy új gyártói kapcsolatnál az első kérdés nem az, hogy „milyen a gép”, hanem az, hogy milyen formátumot fogad a vezérlése, és milyen profilokat, műveleteket ismer. Ebből derül ki, hogy a meglévő tervezői eszközkészlet kiszolgálja-e.

A rajz az embernek szól, a program a gépnek. Egy LGS-projekten a tervezés valódi kimenete a program — a rajz ennek a kísérője.