Harmonizált szabvány: mikor van

Mi a harmonizált szabvány

Olyan európai szabvány, amit az uniós építési termék szabályozás keretében dolgoztak ki, és ami megadja, hogyan kell egy adott termékfajta teljesítményét meghatározni és nyilatkozni.

Ha egy termékre van ilyen szabvány, akkor a gyártó ez alapján állítja ki a teljesítménynyilatkozatot, és ez alapján helyezi el a CE-jelölést. Ez az alapeset.

Mit ad a harmonizált szabvány

Közös nyelvet

Mindenki ugyanazokat a jellemzőket, ugyanúgy méri. Ettől lesz két gyártó terméke összehasonlítható.

Vizsgálati módszert

Nem elég azt mondani, hogy „hőszigetelő képesség”: azt is rögzíteni kell, milyen vizsgálattal, milyen körülmények között mérték.

Az értékelés és ellenőrzés rendszerét

Azt, hogy a gyártónak mennyire szigorú külső ellenőrzéssel kell igazolnia az állandó teljesítményt — ez terméktípusonként eltér, a kockázat arányában.

Amikor nincs harmonizált szabvány

Két eset van:

• Nincs ilyen szabvány a termékfajtára. Ez jellemző az újszerű vagy összetett megoldásoknál.
• Van, de a termék jelentősen eltér attól, amit a szabvány leír.

Ilyenkor a teljesítmény igazolására a műszaki értékelés útja marad: ETA európai szinten, vagy NMÉ magyarországi forgalomba hozatalhoz.

Miért esik ide a könnyűszerkezetes rendszer

A profilra, a lemezre, a szigetelésre külön-külön létezik szabvány. Arra viszont, hogy ezekből összeépített fal- vagy födémrendszer milyen teljesítményt nyújt, jellemzően nincs harmonizált szabvány — mert ez nem egy termékfajta, hanem sokféle kialakítás.

Ez a szerkezeti oka annak, hogy ezeknél a rendszereknél kerül elő az NMÉ és az ETA kérdése.

A szabvány nem jogszabály

Fontos különbség: a szabvány önmagában műszaki dokumentum. Akkor válik kötelezővé, ha jogszabály hivatkozik rá — az építési termékeknél éppen ez a helyzet a harmonizált szabványokkal. Az MSZ EN szabványok szövege egyébként fizetős, a nemzeti szabványügyi szervezeten keresztül érhető el.

A lényeg

A harmonizált szabvány megléte vagy hiánya dönti el, milyen úton lesz papír egy termékre. Ez nem a termék minőségéről szól, hanem arról, hogy szabványosítható volt-e a fajtája.