Tovább a tartalomhoz
Ajánlatkérés

Tűzihorganyzás

A kész, összeállított acélelemet előkészítés után olvadt cinkbe merítik. A cink és az acél reakciójából ötvözetrétegek keletkeznek, amik szorosan kötődnek az alapanyaghoz.

A védelem kettős:

  • határolóréteg: fizikailag elzárja az acélt,
  • katódos védelem: kisebb sérüléseknél a cink „feláldozza magát”, tehát a karcolás nem indít korróziót.
  • tartós: megfelelő környezetben évtizedes védelem, karbantartás nélkül,
  • teljes felületre kiterjed: belső felületek, üregek is védve vannak,
  • mechanikailag ellenálló: jobban bírja a szerelést, mint a festés,
  • öngyógyító kis sérüléseknél.

Ezeket a tervezésnél kell kezelni, nem a gyártásnál:

Az elemnek bele kell férnie a horganyzókádba. Nagyobb elem csak több lépésben vagy osztott kivitelben horganyozható.

A zárt szelvényekben és üregekben a cinknek be kell folynia és ki kell folynia, a levegőnek pedig távoznia. Ezért nyílásokat kell tervezni — utólag fúrni sokkal rosszabb.

A merítés hőhatása feszültségeket old fel és okoz. Hosszú, aszimmetrikus vagy vékony elemeknél ez alakváltozást eredményezhet.

A horganyréteg vastagsága miatt a furatok mérete és a menetek kezelése előre tervezendő.

Ez a jó sorrend: először hegesztés, utána horganyzás.

Kerülendő: a bevonat helyileg elpárolog, javítani kell, és a hegesztési körülmények is romlanak.

Horganyzott elemeknél ez a természetes megoldás, és a helyszíni szereléshez amúgy is ez való. Hegesztett és csavarozott kapcsolat.

A vékonyfalú profilok folyamatosan horganyzott tekercsből készülnek — ott a bevonat már az alapanyagon rajta van, nem utólag kerül fel. Horganybevonat.

Ahol a kétféle elem összeér, az anyagpárosítás és a bevonatok kompatibilitása külön szempont.

A tűzihorganyzás a legtartósabb korrózióvédelem — de geometriai következményei vannak. Ezeket a tervezőasztalon kell kezelni, nem a horganyzóüzemben.