Hőhídmegszakítás módjai

1. Folytonos külső réteg

A szelvényeken kívül futó, összefüggő szigetelés. Ez a legerősebb megoldás, mert megszünteti az átmenő hőutat, nem csak csökkenti.

Előnyei:

• a szelvény a meleg oldalon marad, tehát nem hűl le,
• a kondenzációs kockázat jelentősen csökken,
• a hőtechnikai számítás egyszerűbbé és kedvezőbbé válik.

Folytonos külső hőszigetelés.

2. Hőhídmegszakító réteg

Kis hővezetésű réteg a szelvény és a burkolat közé. Csökkenti az átvezetést, de nem szünteti meg: ott, ahol a rögzítés átmegy rajta, marad kapcsolat.

Akkor hasznos, ha a vastagság korlátozott, és teljes külső réteg nem fér el.

3. Keresztirányú tagolás

A belső burkolat a szelvényekre merőleges irányú lécezésre vagy profilra kerül. Ez:

• megszakítja a közvetlen kapcsolatot,
• egyben kialakítja a szerelési teret a vezetékeknek,
• és javítja az akusztikai szétcsatolást is.

Ez a megoldás egyszerre három problémát kezel, ezért a gyakorlatban különösen értékes. Szerelési sík.

4. A szerkezet geometriája

Léteznek olyan szelvények, ahol a gerinc perforált vagy tagolt, és ezzel a hő útja meghosszabbodik. Ezek hatékonyak lehetnek, de:

• a szerkezeti viselkedésre is hatnak,
• a méretezésnek kezelnie kell,
• és nem minden gyártósoron állíthatók elő.

Amire a csomópontoknál figyelni kell

A felületen jól megoldott hőhídkezelés a csomópontoknál szokott elromlani:

• a fal és az alap találkozásánál, Alaplemez éle,
• a nyílászáró beépítési síkjánál,
• az erkély, előtető, konzol csatlakozásánál,
• a falsarkoknál és a fal-födém csatlakozásnál.

Egy átvezetett acélkonzol néhány centiméteren több hőt visz el, mint sok négyzetméternyi jó fal.

A lényeg

A hőhídkezelés nem anyagválasztás, hanem geometria: a szigetelés folytonosságának megtervezése. A csomópontokon dől el, nem a falfelületen.