Duzzadó bevonat vékony szelvényen

Miért tűnik kézenfekvőnek

A melegen hengerelt acélszerkezeteknél bevált gyakorlat, hogy a szerkezetet duzzadó (intumeszcens) bevonattal festik le. Tűz esetén a bevonat felhabzik, és szigetelő réteget képez az acél körül. Logikusnak tűnik ugyanezt megcsinálni a könnyűszerkezetes vázzal is.

A gyakorlatban ez nem járható út, és nem egy okból nem az.

A fizika ellene dolgozik

A szükséges bevonatvastagságot a szelvénytényező határozza meg: minél vékonyabb az acél a hőnek kitett felületéhez képest, annál vastagabb bevonat kellene. A vékonyfalú profiloknál ez az arány szélsőségesen kedvezőtlen — vagyis pont ott kellene a legvastagabb réteg, ahol a legkevesebb acél van.

Nincs mögötte vizsgálat

Ez a döntő érv. A bevonatgyártók vizsgálati táblázatai adott szelvénytartományra érvényesek. Ezen kívülre nem szabad extrapolálni — a nemzetközi tanúsító szervezetek ezt kifejezetten tiltják, és jó okkal: a felhabzó réteg viselkedése nem lineárisan skálázódik lefelé.

A gyakorlat szerint nagyjából 4 mm falvastagság alatt szinte nem található gyártó, aki a termékére ilyen szelvényhez igazolást adna. Egy tipikus LGS-profil ennek a töredéke.

Ahol nincs igazolás, ott nincs mire hivatkozni: a bevonat felkerülhet, de a tűzvédelmi megfelelést nem igazolja semmi.

És az ára

Ha valaki mégis végigvinné, a hatalmas felület miatt a bevonat költsége irreálissá válik. Egy könnyűszerkezetes vázban sok elem van, mindegyiknek nagy a felülete — ez nem az a tétel, amit egy lakóépület elbír.

Akkor mi marad

Burkolat rendszerben

A szokásos út: a szelvényt olyan rétegrend védi, amit együtt vizsgáltak. Tűzgátló burkolatok.

Számítással igazolt tűzállóság

A szerkezet tűzállósági méretezése, projektre elvégezve és aláírva. Tűzállósági méretezés.

A lényeg

Nem az a baj a tűzvédő festékkel, hogy rossz termék — hanem az, hogy erre a szelvénytartományra nincs mögötte vizsgálat. Vizsgálat nélküli extrapoláció pedig nem igazolás, hanem feltételezés.