Anyagok tűzvédelmi osztálya: A1-től F-ig

A skála

A1 — nem járul hozzá a tűzhöz. Ásványgyapot, beton, acél, üveg.

A2 — gyakorlatilag nem éghető, elhanyagolható szerves tartalommal.

B, C, D, E — növekvő mértékben járul hozzá a tűzhöz. A B még korlátozott hozzájárulás, az E már csak azt igazolja, hogy kis lánggal szemben rövid ideig ellenáll.

F — nem osztályozott, vagy nem felel meg az E-nek.

A kiegészítő jelölések

Füstfejlesztés: s1, s2, s3

A tüzek áldozatainak nagy részét nem a láng, hanem a füst okozza, és a füst a menekülést is ellehetetleníti. Az s1 a legkevesebb füstöt jelenti. Könnyűszerkezetes rétegrendnél ez azért fontos, mert a szerkezet üregei füstútvonalként viselkedhetnek.

Égve csepegés: d0, d1, d2

Azt írja le, hullik-e az anyagról égő csepp vagy darab. A d0 jelenti azt, hogy nem. Ez menekülési útvonalon és homlokzaton kritikus jellemző: az égve lehulló anyag új tűzfészket indít lejjebb.

Amit a gyakorlatban jelent egy rétegrendben

Egy könnyűszerkezetes fal- vagy födémrétegrendben sokféle anyag van egymás mellett, és nem mindegyiktől kérünk ugyanazt:

• A szerkezetet védő burkolat rendszerint magas osztályú, tűzgátló kialakítású lap, mert ez tartja vissza a hőt a szelvénytől.
• A hőszigetelés osztálya ott számít igazán, ahol a szabályozás a homlokzatra vagy az üregekre ír elő követelményt — ez határozza meg, hogy ásványgyapot vagy szerves habszigetelés jöhet-e szóba.
• A fóliák és a ragasztott rétegek kis tömegűek, de a füstfejlesztésük nem nulla.

Mire nem elég az osztály önmagában

Arra, hogy egy szerkezet tűzállóságát igazoljuk. Attól, hogy minden réteg A1-es, a fal még nem lesz REI 60 — a teherhordó képesség a szelvény felmelegedésén múlik, nem a rétegek éghetőségén. A kettő viszonyáról: tűzvédelmi osztályozás.

A lényeg

Az anyagosztály azt mondja meg, mit tesz hozzá az anyag a tűzhöz. A szerkezetnek ettől függetlenül kell kibírnia a megkövetelt időt — a kettő együtt ad védelmet, egymást nem helyettesítik.